Kövérségi spirálba kerülve nehéz a kiút! Jó módszerrel is...

Egy duci lány életében számtalan olyan pillanat lüktet az elmében, amikor órákat tölt álmodozással és sóhajtással arról, hogy mikor jön el az a nap, amikor az a bizonyos kattanás megtörténik. Egyszerre könnyű, mégis oly nehéz elképzelni azt, hogy elérkezik az a tükörben látott önarckép, amikor újra karcsúnak és csinosnak látja magát ez a duci lány. Sokszor érzi, hogy a világot meg akarja váltani, de még többször jön az a kétségbeesett gondolat spirál, hogy ez a kövérlét már örökké így marad. Akármit tesz, akárhogy igyekszik, egyszerűen nem tud ezen az élet feladaton túllendülni. Minden más olyan jól megy. Mindenben hatalmas türelemmel, kitartással, elhatározással képes az egész életét irányítani, kivéve ezt az egyet. Az átkozott túlsúlyt.

Bárki, bármilyen módon szerezte átlagos testsúlyához képest a kerekded vagy komoly túlsúlyt, megismerkedik a kövérségi spirállal. 2017-ben beszéltem erről a fogalomról először. Ez az az állapot, amikor az étel rabul ejt és - mint egy szélvihar tölcsérszerű áramlata - nem ereszt el. Ez magával húzza az önértékelésben elszenvedett komplexusokat, egyre több sikertelen fogyókúrás kísérlet még több sikerélménybeli hiányt szül. Egymást váltja a fogyás-hízás örökös körforgása, ezzel együtt a koplalás és a zabálás korszakai. Ez a testet és leginkább a lelket mélyen gyötri, így lesz egy duci lány életének része a bűntudat, a düh, az ingerlékenység.

Saját belső feszültségeinket a környezet sem könnyíti meg. Bármit is szeretnénk kapni támaszul, legtöbbször az ellentétes reakciók érkeznek. Ha nagyon akarod, ellenállással találkozol. Ha te nem akarod, piszkálnak miatta. Örökös szélmalomharc az, hogy mások megértsék, te mit érzel. De nem értik. Nem értik a zabálás kényszerességét, a stressz miatti evést, az érzelmi evést, a fogyás nehézségeit. Ezért az egyetlen örömforrás maga az étel, ami ellenség, mégis az egyetlen vigasz.

Nagyon lassan értem el arra a szintre, hogy nálam ez a kövérségi spirál végre véget érhet!

Az, hogy a kövérség állapotából ki tudunk kerülni, olyan érzés hosszú évek próbálkozásai után, mintha egy magas szikláról kellene a mélyre ugrani egy fejest. S ha meg is ugorjuk ezt, a mélyből állandóan sóvárgunk a szikla tetején üvöltő kísértések miatt. Visszavágyunk az evés öröméhez.

Egy nagy levegő kell, fogat összeszorítva kiúszni a tettek "szigetére", ahol partot érve ott vár ránk a haditervünk: le kéne már fogyni, de most tényleg.

Józanul kell mérlegelni. Ha márpedig foggal-körömmel ragaszkodsz ahhoz, hogy igenis változtatni szeretnél, mert MINDENNÉL JOBBAN AKAROD, akkor semmi mást nem kell tenned, csak arra fókuszálni, ami számodra a legjobb:

• Nem érdekelhet az, hogy a környezetedben ki és mit gondol. Van, aki az elszántságot irigyli, ezért a legnagyobb fogyási sztorik mögött húzódik a legtöbb baráti átrendeződés. Aki igaz barátod, aki tényleg szeret, az támogat és az életed része lesz vékonyabban is, aki pedig vissza akar húzni, azt el kell engedni.
• Folyamatos kísértésnek leszel kitéve, az érkező mumus-hadsereg eszedbe juttat minden kedvelt ételt és rá akar venni a feladásra idő előtt. 100x a hűtőhöz rángat és a létező összes módon emlékeztet arra, hogy akár csalhatnál is egy kicsit, mert belefér ez az egy szelet süti, vagy nem árthat ez a tábla csoki... de neked józannak kell maradnod és tudnod kell, hogy csak és kizárólag akkor fogsz tudni elmozdulni az állapotból, ha tényleg változtatsz.

A legtöbb ember (korábban én is) helytelenül a lehető legrövidebb idő alatt, a legkisebb erő ráfordítással akar célba érni, ezért nagy részük örökké csak úton van. Azok az emberek tudják megváltoztatni az életüket és a testüket, akik rengeteg téves macska-egér játék után végre belátják, hogy ez a mentalitás sosem fogja célhoz vezetni őket. A helyes megközelítés az, hogy minőségi életvitel változtatással, a megfelelő időt és energiát rászánva, a lehető legegészségesebb módszerrel, következetesen induljunk el és maradjunk az átalakulás pályáján. Ha úgy tetszik, önmagunkkal versenyzünk. A céltudatos, alázatos énkép harcol a megalkuvó, lusta, önző énünkkel.

Kemény ezt bevallani. De, ha legbelül tudod, hogy szenvedsz a túlsúlyodtól, egészségtelen szokásokkal élsz, nem érzed jól magad így, és mégsem teszel semmit, akkor rendkívül önző vagy a saját életeddel szemben, mert ezt az egy életet hagyod így elveszni ahelyett, hogy egy kiteljesedett és boldogabb életvitelt élhetnél.

Jómagam is 12 évig voltam önző, nemtörődöm és hiába tudtam, hogy sem a testem, sem a lelkem nincs összhangban a világgal, mégis választottam inkább az evést. Egy ideig elhittem, hogy elfogadom saját magam, a tükörképem és lázadtam mindenki ellen, aki arról akart meggyőzni, hogy fogynom kellene. Elhittem a mumusaim által, hogy szeretve lehetek kövéren is, egészséges lehetek elhízottan is, nem az számít, mit mutat a mérleg.

Aztán... kijózanodtam. És lett ebből egy sokkal jobb élet. Tele célokkal, álmokkal, amelyekről korábban vágyakozni sem mertem. Közgazdászból indultam el a dietetikusi pálya felé. Én, a kövér lány.

Mindenkinek jár egy esély saját magától, hogy kihozhassa az életéből és testéből azt, amire vágyik.

Ingyen nem adják.

Amikor én először tudatosítottam magamban, hogy nem csak elméletben, hanem gyakorlatban is maximálisan odatettem magam, már nem volt kérdés, hogy akarom-e.

• Akartam... Mert nem éreztem jól magam.
• Akartam... Mert inzulinrezisztens lettem.
• Akartam... Mert magas vérnyomásom volt.
• Akartam... Mert bezárkóztam és magányos lettem.
• Akartam... Mert kezdőd reflux gyötört.
• Akartam... Mert mindig téma volt a kövérségem.
• Akartam... Mert nem tudtam kiteljesedni kövéren - bármennyire is el akartam hinni, hogy elfogadom magam.
• Akartam... Mert nem akartam többé önámításban élni.
• Akartam... Mert nem akartam örökké én lenni (maradni) a kövér lány.
• Akartam... Mert elhatároztam.
• Akartam... Mert nem akartam többé önző lenni.
• Akartam... Mert megérdemlem a boldogságot.

Áttörés...

2017. januárban kezdtem neki és nyáron jutottam el arra a pontra, hogy iskolapadba ülök. Így hiteles dietetikus és táplálkozástudományi szakemberek magyarázták el a valós és tartós fogyás titkát. Ez lett végül a korona a próbálkozásaimra. Mert végre megértettem, hogyan működik a táplálkozási rendszer. Innentől kezdve a létező összes könyvet és e-könyvet megszereztem, ami a fogyással és a test működésével foglalkozik. Külföldi publikációk után kutattam és kiutaztam az USA-ba is több ilyen témájú kurzust elvégezni. 2 éven át töltöttem a nyarakat a tengerentúlon. Mindent ez alá rendeltem. Tudni és érteni akartam azt, hogy onnantól kezdve mi történik, hogy az ételt a számba veszem. Mindent tudni akartam a hormonokról, az endokrin rendszerről, a hormon rendszerről, az emésztő rendszerről, a tápanyagokról. S ez vezetett el végül az orvosi egyetemi képzés tantermeibe. Közben megjártam 2 fitnesz iskolát, az első tanévben még nem álltam készen az edző képzésre, a másodikban már igen. Bár nem szeretnék ezzel foglalkozni hivatásszerűen, de a testedzés tekintetében is saját tudással akartam rendelkezni, ezért végig csináltam a képzést és mindet megtanultam az edzőtermi edzésekről, az izmokról, a sporttáplálkozásról, az edzéstervezésről. Csak az hiányzott, hogy a lelkemmel is tudjak foglalkozni, hiszen az érzelmi evés és ételfüggőség keresztmetszete roncsolta a fogyási terveimet. Ezért lettem life coach. Nehéz időszak volt, mert egyszerre csináltam több képzést, s volt amikor 7-ből 7 napot töltöttem heti és hétvégi képzéseken. Szintén saját fejlődésem érdekében, minden fáradtságot háttérbe helyeztem. Nem számított más, csak én. Mindent magamon teszteltem, magamon tanultam meg, magamon értettem meg és önmagamon fejlesztettem ki. S ebben a 2,5 évben leadtam testsúlyom felét.

Az áttörést mindenképp az hozta, hogy ebben az egyszerű mozdulatsorban nem akartam elhinni, hogy ez tényleg én vagyok. Belegondoltam, mi vár rám, ha harmincas éveim elején ilyen az életem. Minden az ételről szólt a munkámon kívül. Folyton éhes voltam, szűnni nem akaró éhséggel, cukor iránti éhezéssel, falánksággal, étvágy rohamokkal, borzalmas adag ételekkel. A bőröm száraz és gyulladt volt, az emésztésem nehezebb volt, a menstruációm rendszertelen volt, inzulinrezisztens lettem és magas vérnyomással küzdöttem.

Hormonális testtípusom és anyagcsere típusom miatt mindig is pufók voltam, az is leszek, s nem kergettem magam hiú ábrándokba. Fel voltam rá készülve, hogy ez egy hosszú évekig tartó harc lesz, mire az extrém kövér, puha testemből egy feszes és csinos külsőt varázsolok. Nem csak ruhában. Ruha nélkül is el akarom érni azt, amiről korábban azt hittem, hogy lehetetlen. Lefogyni sem tudtam sokáig, mégis sikerült egy emberi formát visszanyernem. Nagyjából 3 évembe telt és nem félek a következő 3 évtől sem, hogy ebből az edzőteremben egy olyan formát hozzak ki, amire mások is azt gondolnák, hogy elképzelhetetlen.

Tudom, hogy nem létezik lehetetlen. Amikor elindultam az úton, végig gondoltam, mit jelent nekem az étel. Tulajdonképpen mindent jelentett. De el kellett határoznom, hogy nem lehet fontosabb az életemnél. Van egy célom és azt csak akkor fogom elérni, ha mindent a gyökerénél fogva írtok ki régi életemből. Hosszú évekig nem tudtam farmert felvenni, mert az 56-os méretek sem voltak már jók rám. Annyira túlmentem egy fizikai határon a testsúlyommal és kövérségemmel, amin kevés ember engedi magát átlépni. Nekem sikerült teljesen elveszni ebben a kövérségi útvesztőben, és tényleg egy reménytelen eset voltam 12 éven át.

Ahhoz, hogy meg tudjak változni, több, összetett tényező is kellett. Ez lett 3 év alatt az ÉLETMÓDVÁLTÓ 16 PONTOS BIBLIÁM!

1. Be kellett fejeznem a mértéktelen zabálást!
2. Élhető, fenntartható, megvalósítható módszertant kellett ehhez keresnem!
3. El kellett határolódnom a sablon diétáktól, az 1000-1300 kalóriás fogyókúráktól és étrendekről, amelyek csak tűzoltásra jók!
4. Meg kellett ismerni önmagam, a környezetem, a céljaim, a motivációm, s az időm megfelelő menedzselésének fortélyait!
5. Nemet kellett mondanom a csodabogyókra, táplálékkiegészítőkre, étkezést helyettesítő porokra és shake-ekre, melyek értelemszerűen pont azt a tényezőt lehetetlenítik el, hogy fenntartható, hiszen ezeket a végtelenségig használni nem lehet és beláthatatlan egy extrém kövér testre gyakorolt hatásuk hosszú távon! Nem mellesleg vagyonokat költeni rájuk sem túl takarékos.
6. Véget kellett vetnem a mozgásszegény életmódomnak és kínkeserves, fájdalmas első lépéseim után ma már 2,5 órát is képes vagyok egyhuzamban gyalogolni, kifejezetten erős izomzatot építettem és nagyon jó állóképességet fejlesztettem a nulláról. Kezdő 90-100 közötti nyugalmi pulzusom ma már 60-65 között van.
7. Tudatos tervezést kellett beépítenem az életembe és ebben zéró toleranciát engedek elhajlani, mert megtanultam, hogy az egész rendszer kulcsa a tervezés, a felkészülés, a biztonságos keretek közötti egészséges életmód.
8. Rendszert építettem. Bebetonozott sarokpontokat állítottam fel az egészséges életmód javára, azaz nem a kényelmes tevékenységek mellé tervezek, hanem az életvitelem egészségvédelmi funkciói köré csoportosítom az egyéb dolgaimat. Tehát nem marad ki edzésem, nem marad ki előre főzés, nem rakom el a konyhamérleget. Nem adok esélyt annak, hogy a tudatosság kiosonjon az életemből.
9. Mérföldköveket állítottam. 90 napos blokkokra osztottam a céltáblámat, s ezeken belül állítottam fel célterveket (vállalásokat), amelyeket nyomon követek és beavatkozok, ha kell.
10. Rendszeresen foglalkozom azzal, hol tartok időarányosan a terveimben, mert csak így tudom kontrollálni azt, hogy ne a lustaság vagy az elhajlás győzzön, hanem a céljaim.
11. Megtanultam nem félni az ételtől, a szénhidráttól, amit egyébként a legtöbb szakember igyekezett kiirtani mellőlem - de nem engedtem.
12. Folyamatosan fejlesztem magam, olvasok, főleg külföldi szakemberek munkásságát, blogjait, instagram és youtube fiókjait követem és inspirálódok belőlük. Hiteles, eredményeket elérő emberek adnak erőt abban, hogy közéjük tartozhatok hosszú távon.
13. Tanulok a hibáimból. Sosem bántom magam, ha épp nincs kedvem valamihez, mindig megkeresem az okokat és adok magamnak időt a "hisztire", hogy aztán lecsendesedve nekilássak a feladataimnak.
14. Nem vagyok szuperhős, így nem rendelkezem átlag feletti akaraterővel. Nagyon sokáig voltam halogató, önámító, így pontosan ismerem az összes kifogást. Szorgalmat és céltudatosságot tanultam. Megértettem, hogy a célomért küzdeni kell.
15. Megértettem, hogy a célom nem lehet kevésbé fontos, mint a pillanatnyi vágyakozás a tartós bűnözésre. Egy-egy olyan étkezés vagy élmény már nem billent ki, ahol az élvezet is szerepet játszik. Eszem édesanyám süteményéből, megiszok egy cukros lattét a barátnőmmel, nyaraláskor eszem a tradicionális ételekből. De mindig tudok nemet mondani a mértéktelenségre és mindig van újabb lendületem visszatérni akár még aznap a helyes irányba. Például a sportot sem hanyagolom akkor, ha épp tudom, hogy egy családi ebédre és megyek és eszem a tipikus húsleves, rántott hús, palacsinta menüből. Az "úgyis mindegy ma már" számomra nem létezik többé. Heti minimum 6 edzésem van egyetem és munka mellett.
16. Saját módszertant fejlesztettem ki a kalória és makró számolgatás leegyszerűsítésére 2018. augusztusára. Ez annyira megkönnyítette a saját fogyásomat, hogy többé nem éheztem, nem koplaltam és pofon egyszerűen tudok egy étrendet össz 400 féle élelmiszerből. Ezt használom minden nap, soha nem térek el tőle. Biztonságot és keretet ad. Ezáltal ez egy olyan megoldás, amely ellehetetleníti a rossz irányt.